Köszönöm a megértést :)
Ezentúl 2x olvasok el mindent.
2007. nov. 24.
2007. nov. 21.
kérésre: RSS feedek amiket olvasok
Töltsd le innen, nyisd meg a Google Readert (ha nincs regisztrálj), jobb fent katt a "settings"-re, majd az utolsó fül "export/import".
Lehet böngészni, ami nem tetszik kidobni, ami tetszik megtartani. Puszi
2007. nov. 19.
One Laptop Per Child
Itt az alkalom, hogy valami értelmes dologra költsd a pénzedet, karácsonykor meg inkább kevesebb felesleges szemetet vegyél. One Laptop Per Child, azaz küzdelem a lecsúszott életmód és a technológiai szakadék ellen. $400 -ért adhatsz egy harmadik világbeli lurkónak egy laptopot, a másikat meg te kapod meg. Csak most, csak pár napig. Ha valaki szeretne hozzájárulni, vállalom hogy Amerikából hazaküldöm neki postán a cuccot. Részletekért itt. Erre a címre kérd: 6300 Hubbard Rd. ; Acton, California; zip:93510
Szomorúság III.
Ezért érdemes hazamenni. Bicska nyílik a zsebemben, fel sem engednek a repülőre. Katt.
2007. nov. 18.
2007. nov. 17.
2007. nov. 15.
Éljen a király! II.
Kíváncsi vagyok, hogy mikor kezdik el követelni a pilóták, hogy ezt az embert zárják ki még a pálya közeléről is.
Ez a szomorúság II.
Ha valaki legközelebb azt mondja, hogy California a világ technológiai központja, nyíltan a pofájába röhögök. Ha valaki ért a számok nyelvén, az rájöhet, hogy a 162 helyén kb 3000-4000 nek kellene minimum állnia. Az arány maradhat :)
Ez a szomorúság
Azért van abban valami pervezrió, ahogy az Apple az árakat képzi a világ különböző pontjain. Mondhatnám azt is hogy:
BASSZÁJBA!
2007. nov. 14.
2007. nov. 13.
Felfogta!
Van az amikor pofázol valamiről 2 hete, látszik hogy kurvára nem figyelnek vagy nem akarnak belegondolni, csak minél hamarabb legyünk túl rajta. Aztán persze tovább pofázol, elküldessz 10 cikket, leírod executive summaryban hogy miről van szó, úgy alakítod a dolgot, hogy azért nagyjából ok legyen.
Erre kapsz egy ilyen emailt, mikor a baromnak leesik:
2007. nov. 11.
USA IBM szervíz - part 2-3
Összevonva. Ugyanis olyan gyorsan történt, hogy időm sem volt írni.
Szóval szerdán feladtam a dobozt, betelefonáltam hogy jöhetnek, pénteken délben meg kapok egy cetlit hogy itt a csomag az IBM-től. Wattafakk!?
Azt hittem hogy semmit sem csináltak vele, csak küldtek egy csekket hogy menthetetlen, és vegyek újat. Vagy hogy valami hányzik és húzzak a bánatba. Vagy rossz a cím és vissza a feladónak. De nem. Ezek a kurva amerikaiak megcsinálták 1 nap alatt.
Hallod ezt baszkikám? Helló magyarország!!! Megérdemled a kisbetűt! Egy nap alatt csomagszállítással baszkikám!
Akinek már volt baja számítógéppel, az tudja, hogy milyen, nem is részletezem. Elvinni, vitatkozni, balhézni, számlát bemutatni, visszamenni, heteket várni. Ezek meg megcsinálják és visszaküldik postán. Képeslap nem érkezik meg Mátészalkáról Debrecenbe ennyi idő alatt, nemhogy csomag!?
És megy. Aztakurva, megy. Azt írják "Plannar Card, Bios, Embedded Controller updates prescribed on IBM support page were performed on your machine to ensure reliability and performance efficiency."
Be sem tudtam bootolni, vazzeg, nemhogy ensure performance efficiency! Ez kész.
Meg kell változtatnuk a világról alkotott képünket. Ezt pedig azzal kell kezdenünk, hogy elköltözün ebből a szarkupacból egy időre és világot látunk.
Update 2: MacOS X Leopard
Hát, elég sok érdekes dolgot ovastam a neten, fanyalgás meg minden. Az van, hogy a WinXP után a Vista elég kaotikusnak meg lassúnak tűnt (egy bika IBM laptopon), illetve csak nehézségiem voltak vele.
Mikor megvettem a Mac-et, nem voltam elájulva a Tiger-től, de érezhetőne könnyebb, és egyszerűbb volt, illetve ez a legtöbb esetben együtt járt a hatékonysággal.
Aztán ahogy múlt az idő, megismerkedtem pár Mac-es programmal, amihez hasonlóan jókat windowson nem láttam. Ez lepett meg egyébként a legjobban az egész Mac-es vilgában.
Most meg a Leopard rátett az egészre 3 lapáttal. Nem forgatta ki a világot a helyéből, de 2-3, évtizedes világfájdalmamra nyújtott instant megoldást szépen és kényelmesen. Még a háttérképemet is lecseréletem egy default vidám-ra (a zöld nedves fű :).
Most épp ott tartok, hogy nincs kedvem kinyitni az IBM-et, mert nincs. Nem kívánom.
Talán majd 2-3 hét múlva.
ui: ez volt az utolsó Mac-post. Mostantól amerika.
2007. nov. 10.
updated: MacOSX Leopard
Most sírjál Zolikám :)
/gonosz vigyor/
Preview and Quicklook
http://screencast.com/t/TZakMdFMwx
Dictionary and Dashboard
http://screencast.com/t/D8sFNEqtC
Spotlight
http://screencast.com/t/TRbBarLgx
2007. nov. 8.
Ez már mindennek a teteje
Project Management tanárbácsi szerint:
Két lehetőségünk van, 50m és 70 méteres gátat építeni. Előbbi 50 millió, utóbbi 85 millió. Ha 50m, akkor 15% hogy árvíz lesz, ami 300 millió köétség. Ha 70m, akkor tuti megússzuk.
Namost szerinte:
.15 x 300 + .85 x 50 = várható érték 50 méteres gát esetén.
15 percet vitatkoztam vele az órán, az MBA-sek nagyon szórakoztatónak találták, mert hasukat fogták a röhögéstől. Persze a tanárnak van igaza. Legalábbis szerinte, mert ez a "hivatalos formula".
A hülye tanár mindenhol hülye.
2007. nov. 5.
USA IBM szervíz élesteszt - Part 1
Na, mint ugye már megítam, vagy következtetni lehetett rá, kedvenc IBM tábla-notebookom megadta magát körülbelül szeptember 8-án. Hosszú és krónikus betegsége még Spanyolországi nyaralsom alatt kezdődött "keyboard error - press F1 to continue" önmagának ellentmondó üzenettel, ami után nem volt hajlandó lábra állni. Makacsságát kitartó unszolásra feladta egyszer kétszer, ilyenkor önmagát meghazudtoló kitartással állt hűségesen szolgálatomba, de rendre visszazuhant a betegágyba hetente. Magyarországi szervízes-kollégák 2 hetes csücsülés után egy "talán a memória a baja, mert az nem eredeti IBM, hanem Kingston" nevetséges diagnózist állapítottak meg, ami hozzáértőknek kb úgy hangzik: "azért nem áll meg rendesen a Posche, mert Ferrari fékeket szereltél bele te balga". Merthogy a Kingston kb jobb mint amit az IBM belerak Taiwanban.
Szóval hosszú szenvedés után egy hűvös szeptemberi éjszakán végső nyugovóra tért, ezért elcsábultam az illatos, fiatal és csinos MacBook felé, és beraktam szegény hűséges munkaeszközt a polcra. Poros lett.
Persze kiderült hogy a csinos és illatos MacBook nem igásló mit elődje volt, karcolódik és sikít ha bántják, gondozni és édesgetni kell. Szeretem, de nem vinném magamra a Paris-Dackar rallyra.
Most azonban elérkezett az idő, hogy megpróbáljak életet lehelni a 2 hónapja máltánytalanul nélkülözött barátba, ezért felhívtam az IBM itteni szervítét.
- A nő (!) felvette a diagnózist, majd megkért hogy akkor most vegyem ki a winchestert (most!), és próbáljam újra.
- Nem vagyok egy megszeppenős tipus, de most megszeppentem, és életemben először kioperáltam a winyót. (persze semmi sem változott)
- Küldenek 24 órán belül egy dobozt, amibe csomagoljam be, 1 nap múlva értejönnek, aztán 7 munkanapon belül hozzék vissza, ha cigánygyerekek potyognak az égből akkor is.
2007. nov. 2.
Eltelt két hónap.
Épp szeptember elsején indultam neki életem legnagyobb utazásának és kalandjának. Hogy ez életem legnagyobb kalandja, az már önmagában is kérdéseket vet fel, de most ezt ne firtassuk. Valószinűleg többen vannak akiknek még ennyi sem adatott meg, és amúgy is: Épphogy kirepülök a családi fészekből (mekkora bénaság ez a kifejezés), vagyis eddig enyhén szólva nem válogathattam meg hogy hova megyek és mikor. Most tekintsünk el az apuci pénzén nyaralok görögországban tipusú szabadságtól, mert ennél kicsit többre gondolok. Szóval van még idő, remélem nem ez lesz életem legnagyobb kalandja. Mintahogy azt is remélem, hogy egyszer majd 1 millió forint személyi jövedelemadót kell fizetnem havonta.
Visszapörgetve ezt a 2 hónapot, két dolog szúrja ki a szememet éppen.
1. Ez nagyon úgy indult a terveimben mint egy nyaralás, szánsájn, hálidéj, videók az elején, képek, hüdejólessz. Aztán meg kurvára nem egy nyaralás szaga van az egésznek, nincs is miről képeket készítenem, amiket meg készítek, azok ellenkeznek az iskola értékeivel. :) Mondhatnám hogy jól el van baszva az egész, de azt is mondhatnám hogy “mégis mire számítottam?”. Evégre nem egy dzsungel kalandtúrára iratkoztam be ahol meglátogatom a világ 12 csodáját, hanem a világ gazdasági nagyhatalmának és ennek érdekes társadalmi manifesztációjának színhelyére jöttem, egy 25-40 edik helyre sorolt full time MBA-re. Semmi top-10, semmi collage-party-targetpoint. Ez itten kérem a dolgos erős középmezőny, bár kétségtelen hogy a legalja, a lemaradók, és az alsó középmezőny után a felső középmezőny a legnagyobb szívás a világon. (észrevettétek, hogy ha most szopást írtam volna, akkor többen felszisszennének jóerkölcsérzésükben, de a szíváson mindenkinek átsiklott üveges és/vagy ragyogó tekintete? Pedig mindenki tudja hogy ugyanazt jelenti, és ugyanaz a töve is, meg minden. Számomra borzalmas világban élünk ilyen szempontból) Szóval a dolgos középmezőny.
2. Mire ideértem a másodikat elfelejtettem. Kíváncsi lennék hogy a profi írók milyen taktikával küszöbölik ki az ilyen helyzeteket.
Számot vetve az eddigi 2 hónappal megállapítható, hogy teljes egészében elszámoltam magam, és felét sem vettem ki annak amit elterveztem. Részben a magam hibájából, részben pedig azért, mert azt épp nem lehet kivenni.
Angolul nem tanultam meg. Próbálkozom, néha erőltetem, de nem eléggé, vagy nemtudom. Lényeg hogy viszonylag kevés lehetőségem van beszélni, és a beszédet gyakorolni, plusz lusta disznó vagyok. Egy hazaiban persze felmerülhet a kérdés, hogy mégis hogy lehet nekem kevés lehetőségem? Nagyon egyszerűen, kéremszépen. Végy egy rakat 27-32 év körüli arcot, akik egyrészt épp fejezik be a sulit, másrészt elég keményen dologznak mind a suliban, mind sokan azon kívül. Sokaknak gyereke van, család, minimum barátnő, és ez valljuk be őszintén, bazira gátolja azokat a kapcsolatokat, amik mondjuk egy koli-barátságra hasonlít, sok sok beszélgetéssel, együttmulatással, ilyesmikkel. Egyáltalán nem nehéz elképzelni, és egyáltalán nem is szokatlan látvány, csak valahogy mégsem voltam rá felkészülve.
Most befejezem. Bejelentkezett Ági a Skypon. Majd folytatom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
